A Palotanegyed

Nem téved, akinek a Pollack Mihály téren sétálva, a Magyar Rádió épületére nézve tájidegen-érzete támad. 1945/48-ig egészen másként festett a környék, hiszen egy szocreál épülettel szegényebb, ugyanakkor egy Ybl-művel gazdagabb volt. A régi Nemzeti Lovardával.

A XIX. század magyar szabadságharca, majd a megtorlások közepette hazánk magyar lovaskultúrája eleinte kiheverhetetlennek látszó méretű károkat szenvedett. A gödörből kifelé vezető egyik utat a Nemzeti Lovas Egylet vezetője által javasolt új lovas központ pesti felépítése jelentette. A tervek elkészítésére Ybl Miklóst kérték fel.

A Nemzeti Lovarda és Tornacsarnok a mester korai művei közé tartozott; megelőzően a legjelentősebb tervezésének talán a Grabovszky-villa számított, mely máig az egyik legszebb budai villa.

A Nemzeti Lovardát végül 1857-ben adták át. A neki otthont adó utcát akkoriban Ötpacsirtának nevezték a Nemzeti Múzeum mögött. Az épületben táncterem, lovarda, testgyakorló, lőgyakorló- és vívópálya is működött. Az előkelő származásúak, a lovas urak fontos találkozóhelye lett a Nemzeti Lovarda, és nem utolsó sorban nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nagyjából ettől az időszaktól számítva Mágnásfertály úgy alakult ki, ahogyan azt ma is ismerjük. A legtöbb mágnáspalota 1860 és 1900 között épült fel a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út, a Kálvin tér és a Múzeum körút által határolt városrészben.

A Nemzeti Lovarda tetején valaha állt méltóságteljes lószobrot (ld. itt a kis képen balra!) a szoborlap.hu szerint Anton Dominik Fernkorn készítette 1871-ben. Nos, ha maradt hírmondó az épületből, akkor az ez a szobor. A világháborús harcokban nem pusztult el, és nem is olvasztották be 1948-ban; a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokra került (Tata-Dióspuszta), ahol ma is megtekinthető. Tehát van egy darab (nem is annyira kicsi darab) régi Palotanegyed Tatán.

A Nemzeti Lovarda a II. világháború végéig üzemelt, amikor a háborús sérülései miatt a Műemlékek Országos Bizottságának a tiltakozása ellenére 1948-ban lebontották.