A Palotanegyed

Új fagyizó nyílt a Palotanegyedben: a Levendula kézműves fagylaltozó a Rákóczi úton, az Urániától a Blaha felé eső apró üzlethelyiségben működik. Nem lehet elvéteni: levendulaszín kerékpár áll a bejárata mellett.

Néhány hete tűnt fel, hogy milyen élénk, ha akarom nap-, ha akarom citromsárga színt kapott a Bródy Sándor utca egyik háza. A 19. szám alatti, háromemeletes épület színét sokszor és sokáig nézegettem, napfényben és felhős időben egyaránt. Az élénk szín kifejezetten zavarba ejtett: nagyon elüt a környezetétől, de életet és vidámságot sugároz. A barátkozás végeztével arra jutottam, hogy ez nekem inkább tetszik, mint nem.

A Nemzeti Múzeum lépcsőjén ülni igazi pesti egyetemista rítus. Ki kéne ajánlani mindenféle útikönyvekbe. Annyira.

Nagyjából egy héttel ezelőtt indult, ma már az ötödik résznél tart az egyjofroccs.hu honlapon (mely amúgy a Nemzeti Bormarketing Program édesgyermeke) és a Palota Piknik Facebook-lapján a Fröccsfilozófia című videósorozat. Az egy-másfél perces kisfilmekben (egyetlen hosszabb beszélgetés epizódjai) legtöbbször Hajós András látható, amint a fröccsözéshez szorosan vagy lazán kapcsolódó gondolatokat igyekszik átadni, miközben kedélyesen leitatja a mellette kérdezőként üldögélő Rákóczi Ferit. A beszélgetés színhelye a Mikszáth tér.

(A többi rész itt látható.)

Immár bő fél éve fontos pénzügyi hivatal működik a Károli Gáspár Református Egyetem szomszédságában, az egykori Hallgatói Információs Központ (Hik) helyén, a Károlyi–Cserkonics palotában: a Magyar Királyság 11., 19. és 23. miniszterelnökéről (1892-1895, 1906–1910, 1917–1918) elnevezett támogatáskezelő igazgatóság, a Wekerle Sándor Alapkezelő.

Nem téved, akinek a Pollack Mihály téren sétálva, a Magyar Rádió épületére nézve tájidegen-érzete támad. 1945/48-ig egészen másként festett a környék, hiszen egy szocreál épülettel szegényebb, ugyanakkor egy Ybl-művel gazdagabb volt. A régi Nemzeti Lovardával.

A régi képviselőház a húszezres hátán

l’Istituto Italiano di Cultura di Budapest; dallamos olasz nyelven így hangzik az intézet neve, melynek pontosan 1943. június 21. óta otthont ad a nyolcadik kerületi Bródy Sándor utca 8. alatti palota, egész Józsefváros egyik legimpozánsabb épülete, mely 1865-től 1902-ig közéleti szempontból egyben a legfontosabb is: a Magyar Országgyűlés Képviselőháza volt.

Két éve indult figyelemfelkeltő köztéri plakátolással a magyar fröccsöt népszerűsítő kampány, és úgy tűnik, elkapta az ötletgazdákat az ékszíj, idén már roadshow keretében itathatják le a fogékony közönséget a legősibb koktéllal. Hogy az élmény teljes legyen, a fröccsfogyasztóknak odabuszozzák Hajós Andrást is, aki az idei kampány „fröccsmestere”, jelentsen ez bármit is. Hogy, hogy nem, a népszerűsítő akció a Palotanegyedben, a Mikszáth tér és Krúdy utca környékén indul.

(fotó: @bonapatricia twitter)
 

Mekkora országimázs! Lelkesen fotózó New York-i turisták, megőrülő óvodások kísérik a Kálvin tér és a múzeumkert között filmező elefántot. Legutóbb japán producerek álmodták a brit Westminstert az Olasz Intézethez, ma (kedd) pedig spanyol reklámfilmesek találtak tájbaillőnek egy indiai elefántot (Elephas maximus) a Múzeum körúthoz. Részleteket a helyszínt biztosító rendezőkből ugyan nem sikerült kihúzni (pedig az Állatbarát magazin munkatársainak is megpróbáltuk kiadni magunkat a dolog érdekében), viszont a cirkuszból érkezett hatalmas állatot bátran lehetett etetni (legalábbis egy darabig) múzeumkerti pihenőidejében.

„A negyed éjszakai pezsgését nagyban fellendíti, hogy a Palotanegyed Budapest legnagyobb diákközpontja. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Rajk László Szakkollégium, az Andrássy Gyula Németnyelvű Egyetem, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem, illetve a Semmelweis Orvostudományi Egyetem több kara is a Palotanegyedben működik. Napról napra, estéről estére több ezer diák fordul meg a Belső-Józsefvárosban, s a tanítás előtt/alatt/után kellemes órákat töltenek el a környék vendéglátóhelyeiben, illetve Budapest legnagyobb könyvtárában, a Szabó Ervin Könyvtár központi épületében (amely egykor a Wenckheim család otthonául szolgált). Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a Palotanegyed a diákok negyede.”

Az utóbbi idők talán legkomolyabb áttekintő írása jelent meg a napokban a Palotanegyedről a szombat.org oldalán. Ardai Péter és Bitter Brunó cikke nem a témában hagyományos, Mágnásfertályos történeti időben kezdi; éppen ellenkezőleg, a közelmúlt kulturális életében játszott szereptől indul, vagyis a Mikszáth téri „Bermuda-háromszög” fogalmától, a Tilos az Á (helyén ma a Zappa működik) néhány történetétől.

A Múzeumok Éjszakája az egyik legjobb dolog, ami egy városrésszel történhet. Szinte elképesztő 2011-ben egy olyan tömegprogram látványa, mely sörszponzorok, túlhype-olt zenei feszkó és Fluor Tomi nélkül is képes egy-egy helyszínre sok embert csődíteni, ráadásul a kötelező szétdobált műanyag poharak meg szeméthegyek nélkül, többnyire kulturáltan nézelődő és viselkedő fiatal közönséggel.

Így idén is menetrendszerűen megteltek a 'negyed utcái péntek délutántól a Nemzeti Múzeum, vagy a firssen nyílt Rádió- és Televíziótörténeti Múzeum programjaira várakozó közönséggel. – A Palotanegyed blog az eseményről szóló tudósítások között válogatott.

„Ha zavarba akarod hozni harcos egyházekéző ismerősöd, vidd el a Párbeszéd Házába körülnézni. Tuti, hogy nem tud majd mit kezdeni a helyzettel.” – szól az ismeretlen szerzőtől származó tömör mondás, magas igazságtartalommal. A jezsuiták főhadiszállásán túl még egy sor más szervezetnek, oktatási központnak, próbateremnek, irodának otthont adó PH (Horánszky u. 20-22.) ráadásul hamarosan évszázados csúcsformáját hozza.

Látogatás a felújított, május 20-án ünnepélyesen átadott házban.

A Lőrinc Pap téri jezsuita templom egyik kis nyilvános utcai csodája a Feszty Masa-kegykép. Az Úti Boldogasszony sajátos, magyar értelmezése beüvegezve, kivilágítva, elzárva és nyitottan mégis. Már láttam olyat is, hogy a Krúdy utcai Andersen körül nyüzsgő, a térre valahogy átsodródott tinihordából kivált egy lány, és pár perces személyes beszélgetést folytatott az Úti Boldogasszonnyal.

(Reitter Ferenc terve a hajózható Duna-csatornáról, a mai Nagykörút helyére álmodva)

Miért is? A válasz egyszerű: mert nem épült meg a Reitter-csatorna.

Pár napja a Mária utcában sétálva tűnt fel, hogy egy kerékpár lóg a fejem felett. A Mária utca 13. egyik első emeleti erkélyén alkalmazott tárolási megoldás egyszerre praktikus és nagyvonalú: így lesz egy egyszerű bicikli az utcakép egyik meghatározó eleme.

Valódi multikulti-élmény részese lehetett ma délelőtt, aki végigsétált a Bródy Sándor utcán, mégpedig azoknak a japán reklámfilmeseknek köszönhetően, akik a westminsteri Downing Street hangulatát a budapesti Palotanegyedben, az Olasz Intézet előtt képzelték legegyszerűbben megvalósíthatónak.

2011. június 8-án, szerdán ismét cigánypasztorációs műhely a jezsuita Párbeszéd Házában, a Palotanegyeden (Horánszky u. 20.). A február óta tartó, most befejeződő rendezvénysorozat ritka, példaértékű beszédmódot képvisel; alkalmain szociális munkások, mindennapjaikat a cigánypasztorációnak szentelő papok szólalnak fel, akik elsősorban saját példájukkal mutatnak utat a cigány és nem cigány népesség együttéléséhez. Szerdán 18 órától Gergely Dezső rashaj, szociális munkás előadása hallgatható meg.

Nem tudom, hányszor sétáltam vagy bicikliztem el előtte – az biztos, hogy sokszor. Néha el is gondolkoztatott, amikor láttam a Krisztus Király Plébánia Kápolnája feliratot, hogy vajon valamelyik neoprotestáns kisegyházhoz tartozik-e, vagy a katolikusokhoz. Egyáltalán nem volt klasszikus katolikus kápolna kinézete. Mivel emlékeim szerint mindig úgy tűnt, mintha zárva lenne, mentem is tovább, anélkül, hogy benéztem volna, kideríteni az igazságot.

A hétvégén megrendezett Palota Piknikről a Díványon olvastunk egy lelkes beszámolót, örülünk, hogy jól sikerült, saját tapasztalataink sajnos vegyesebbek. Az alapötlet nagyon tetszik, a rendezvény szerethető léptéke úgyszintén: semmi kordon, semmi belépő. Mi kétszer jártunk a piknik idején a Krúdy utca felé, csütörtökön késő délután és vasárnap kora este. 

Előbbi alkalommal a Sexardicum Borkereskedés előtt muzsikáló ifjú vonósok produkciójába hallgattunk bele, vasárnap pedig csak sétálgattunk és a Mixart Kertbe ültünk be (akkor már nem nagyon voltak piknikezők). A 600 Ft-os, megvásárolandó kóstolópohár visszafogott, szép darab, de sajnos semmilyen Palota Pinkik márkázás nem volt rajta. A megkóstolt borok közül a csopaki Petrányi Merlot Rosé ízlett a legjobban, de a többiek is rendben voltak, a borpavilonok kulturáltan néztek ki és a kiszolgálásban sem volt hiba.

Nem úgy a Mixart Kertben, sajnos. A Palota Piknik idejére a környékbeli éttermek kisebb fesztivál-menüket állítottak össze, azaz kínáltak egy-két kifejezetten a borok mellé szánt fogást is. A Mixart bejáratánál is ki volt táblázva, hogy vannak ilyenek és a pultnál is ki volt írva. Amikor azonban rendelni szerettünk volna az egyik sültből, azt mondta a pultos hölgy, hogy nincs. Amikor sajttálat kértünk volna, akkor meg szinte ingerülten mondta, hogy az sincs – a fesztiválos ételek mind elfogytak már. Megértettük. Mint ahogy azt is, hogy a Mixart Kert nem a kedvességével hódít.

Mágnásfertály polgára egyre kevésbé lepődik meg, ha hétvégi sétája közben szembejön vele egy evős-ivós szabadtéri kirakodó (vö. Palotanegyed Fesztivál, Főzdefeszt), minthogy a nyílt teres gasztro+kortárs irodalom+koncert összeállítás garantáltan sikeres rendezvénystandard lett az utóbbi években Budapest-szerte. Ennek legújabb alakváltozata a Palota Piknik, mely csütörtöktől vasárnapig várja az alter unplugged zene és a cabernet sauvignon szerelmeseit a Mikszáth tér környékén.

Egy májusi hétvége, amikor úgy nézett ki a Múzeumkert, ahogy mindig is kéne neki: autók helyett gyerekek és idősek, fiúk és lányok népesítették be a Nemzeti Múzeum körüli zöldet. A Múzeumok Majálisa a Magyar Múzeumi Egyesület hagyományos rendezvénye, idén már a tizenhatodik alkalommal rendezték meg.